Érzések kifejezése különböző nyelveken

Miért kezdtél el nyelveket tanulni? 

Igazából nem is tudom. Többnyelvű környezetben nőttem fel, ahol a legtöbben körülöttem több nyelvet is beszéltek, így természetes volt, hogy megtanultam legalább egyet vagy kettőt közülük. Több nyelvet is megtanultam még gyerekkoromban, aztán felnőve is folytattam, mert jó érzés volt igazán jónak lenni valamiben, és ez olyasvalami volt, amivel kitűnhettem egy kicsit a többek közül.

Hány nyelven beszélsz folyékonyan?

Nehéz megmondani, mi számít folyékonynak, de talán 8-10 nyelvet mondanék, az anyanyelvemmel együtt. Folyékony alatt pedig azt értem, hogy legalább 85%-ban olyan jól, mint amennyire angolul tudok.

Hány országban éltél eddig?

Szlovákiával, a szülőhazámmal együtt kilenc országban életem.

Hol élsz most? Mivel töltöd a napjaidat? Több különböző nyelvet is használsz a mindennapokban?

Kassán élek, Szlovákiában. Jelenleg egy kínai karakterekről szóló könyvön dolgozom, ami kitölti időm legnagyobb részét. Ezen kívül mindennapi dolgokkal foglalkozom, edzeni járok, és a barátaimmal vagyok. A mindennapokban a szlovákot, a kínait és az olaszt használom.

Mely nyelvet/nyelveket tekinted az anyanyelvednek?

Talán a szlovákot/csehet, a magyart és az angolt, bár ez is egy elég nehéz kérdés. Nem ugyan azt jelenti felnőve anyanyelvként elsajátítani egy nyelvet, mint anyanyelvi szinten beszélni azt. Mivel a kérdés az előbbire vonatkozik, hozzátenném, hogy nem beszélek magyarul anyanyelvi szinten, mert az óta nem használtam a nyelvet, hogy óvodában megtanultam.

Hány nyelvet tanultál meg 6 éves korod előtt?

Egyet sem, ha az anyanyelvemet, a szlovákot/csehet és a magyart nem számítjuk. Ha a kérdés az, hány nyelvet beszéltem 6 éves korom előtt, akkor a válaszom ez a három.

Érezted magad valaha előnyben az iskolában az egynyelvű osztálytársaiddal szemben? Érezted magad valaha kreatívabbnak, rugalmasabbnak a gondolkodásban a veled egykorúaknál?

Igen, de nem tudom, ez mennyire tudható be annak, hogy több nyelvet is beszélek. Ugyanakkor mindenki kitűnik valamiben, és az általános iskolai osztálytársaim mind hihetetlenül intelligensek voltak, szóval elég nehéz megmondani, hogy kitűntem-e egyáltalán. Nyelvérzékben igen, de kétségtelenül voltak olyanok, akiknek nálam gyorsabban forgott az esze. Néhányan annyira tehetségesek voltak, hogy nem is találkoztam náluk jobb eszű emberrel egészen mostanáig, és elmondhatom, hogy jó pár emberrel találkoztam már életemben.

Voltak valaha gondjaid a matematikával? Nehezebben számolsz, ha nem az anyanyelveden, vagy azon a nyelven teszed amin számolni tanultál?

Voltak gondjaim a matekkal, de főként azért, mert akkor még nem szerettem ezt a tantárgyat. 30 éves korom körül, pusztán érdeklődésből, részt vettem pár online tanórán, és akkor már minden rendben ment, mert érdeklődtem iránta. Nem vagyok matekzseni, de nem okozott gondot megérteni fogalmakat, miközben tanultam.

Érdekes, hogy a számolást említed, hallottam, hogy ez sok kutatás tárgya. Miért van az, hogy folyékonyan beszélünk egy idegen nyelvet, de mégis az anyanyelvünkön számolunk? Szerintem ez gyakorlás kérdése. Régen csak szlovákul számoltam, de már angolul is szoktam. Nem tudom ez mennyire lényeges, de egy ideig mindig csak szlovákul jutott eszembe a telefonszámom, függetlenül attól, milyen országban voltam. Taiwanban aztán kínaiul is meg kellett tanulnom emlékezni rá, mert kényelmetlenségeket okozott, hogy nem tudtam. Először egy kicsit döcögősen ment, de azán teljesen automatikussá vált. Emlékszem, mindig inkább a számok hangzása jutott eszembe, nem maguk a számok külön. Ugyanakkor a számok rendkívül absztrakt jelenségek, sokkal több információt hordoznak, mint aminek az emberek általában tudatában vannak. Sokkal több koncentrációt igényel kimondani, hogy „négy”, mint azt, hogy „autó”.

Nehéz hozzászokni ahhoz, ahogy a különböző nyelvek az idő fogalmát használják, például az óra leolvasásánál? Beszélsz olyan nyelvet, amiben máshogy jelenik meg az idő és a tér fogalma? (Például máshogyan használják az olyan kifejezéseket, mint az előtt/után, korábban/később).

Igen, ez néha nehéz. Például a kínaiban a „bal” és a „jobb”. Ez a két szó eléggé hasonlít egymáshoz, és mindig meg kell állnom gondolkodni egy kicsit, mielőtt használom (egészen a mai napig, 8 év tanulás után). Érdekes, hogy ez általánosságban is befolyásolta a gondolkodásomat, mert most már akkor is el kell gondolkodnom rajta, ha szlovákul beszélek. Hallottam, hogy néhány nő néha nem tudja eldönteni melyik a bal, és melyik a jobb, most már én is így vagyok ezzel. De erről is úgy gondolom, hogy gyakorlás kérdése. Az óra leolvasása egy kicsit más kínaiul és nagyobb összpontosítást igényel, de talán csak nem gyakoroltam eleget. Hányszor kérdezhették meg tőlem az időt kínaiul? Talán csak harmincszor, egész életemben, mióta 8 éve elkezdtem kínaiul tanulni. Ez igazán nem túl sok, ha azt is számításba vesszük, hányféleképpen lehet leolvasni az időt, hány kifejezést kell ismerni hozzá.

Néha például meg kell állnom gondolkodni egy kicsit, mielőtt magyarul a percet és a másodpercet mondom, mert nem tudom azonnal, melyik-melyik. Ez talán azért lehet, mert nem tanultuk meg az órát az óvodában magyarul, így felnőttként könnyen összetévesztem ezt a két szót.

A kínai nyelv nagyon furcsán kezeli az idő fogalmát. Az igéknek nincs múlt idejű alakjuk, így egy külön szóval kell az időt kifejezni: megyek (most), megyek tegnap (tegnap mentem). Szóval minden esetben ki kell emelni, mikor történt, különben nem érthető. Ezt egy kicsit nehéz megszokni, de sok gyakorlással automatikussá válik. Az olasz kötőszavakkal is ez a helyzet. Nehéz megérteni a használatukat, de ha sokat használjuk őket és az összes lehetséges esetet halljuk (ez akár 1000 is lehet), kialakítunk egy repertoárt azokból, amelyeknek ismerjük a használatát, így nem kell többé kétségbeesni, ha használni kell őket.

Hány nyelven tudnál kifejezni egy adott színt, például a kéket?

Kilenc nyelven tudom. A férfiak általában nincsenek annyira otthon a színekben, de talán ez is csak gyakorlás kérdése. Nemrég a zöld, a kék és a lila nagyon halvány árnyalataival volt dolgom. Először fel sem tűnt a különbség, de pár hét elteltével már egyértelműen meg tudom állapítani.

Ismeretlen volt számodra valamelyik szín, amelyre új szót tanultál egy idegen nyelven?

A kék árnyalatai közül nem, de a kínaiban van egy olyan érdekesség, hogy „青” kéket és zöldet is jelent (vagy jelentett) egyszerre, azaz valami egyértelműen zöld és egyértelműen kék is „青”. Nem vagyok benne biztos, hogy a mai kutatók hibáztak-e, vagy valóban így van.

Nehézséget jelent számodra a szavak nemének megjegyzése az olyan nyelvekben, amelyekben van nyelvtani nem? Vannak olyan szavak, amelyekhez különböző nyelvekben különböző nem társul? Befolyásolja ez az általuk jelölt fogalomról alkotott képedet?

Igen, még úgy is mindig összekeverem a szavak nemét a németben, hogy közel anyanyelvi szinten beszélem a nyelvet, bár ez is gyakorlás kérdése és tanulási technika kérdése. Amikor 6 éves voltam, a nagymamám testvére francia verseket tanított nekem, és az egyiknek „La cigale et la fourmi” volt a címe. Ekkor még nem voltam tisztában a nyelvtani nemekkel, így egyszerűen „lasigal”-ként és „lafurmi”-ként jegyeztem meg ezeket a szavakat. Ilyen módszerrel semmi esély a nemek összekeverésére. Amint egy diákban tudatosul, hogy a szavak három különböző neműek lehetnek, három választási lehetősége lesz minden főnév esetén. Ez így nagyon fárasztó, és sokáig tart, míg ösztönössé válik.

Annyiban befolyásolnak a nemek a nyelvekben, hogy általában a könnyű utat választom, és olyan szót használok, aminek biztos vagyok a nemében, vagy például a németben olyan ige+eset szerkezetet használok, amelyben mindenképpen helyesen tudom alkalmazni az adott szót, attól függetlenül, hogy nominatívban mi lenne a neme, valamint akkuzatív helyett inkább datívot használok, azonban ez egy teljesen tudatos folyamat.

Érezted már úgy, hogy megváltozik a viselkedésed, ha egy adott nyelven beszélsz? Szerinted befolyásoja egyes nyelvek használata a személyiségedet?

Valamilyen szinten igen, de az alap személyiségem a háttérben mindig adott. Ugyanakkor ez egy nagyon összetett kérdés, így nem is vagyok biztos a válaszban. Abban viszont igen, hogy amikor kínaiul beszélek, tudatosan változtatom meg a személyiségem, hiszen nem lehetek teljesen a „nyugati énem”, mert az kulturális különbségekből adódó félreértésekhez vezetne.

Nehézséget jelent számodra érzelmeid kifejezése tanult nyelveken? Ugyanolyan súlya van számodra az érzelmeknek minden nyelven?

Ezen még sosem gondolkodtam, de megint azt mondanám, hogy gyakorlat kérdése. 5 év eltöltése után Taiwanban a szlovákom elég döcögőssé vált, így nehéz volt bármit is kifejezni az anyanyelvemen, az érzelmeket is beleértve. Káromkodni mindig csak szlovákul, magyarul és angolul szoktam, de ez is gyakorlás és nyelvtudás kérdése. Ezek a szavak nagyon ösztönösek, vannak olyan helyzetek, ahol sokszor hallottam másokat káromkodni, vagy én magam tettem ezt, különböző életszakaszokban, szóval elég jól ismerem a nyelvnek ezt az oldalát ahhoz, hogy így használjam. Úgy gondolom, az érzelemkifejezéssel is ez lehet a helyzet.

Nehezebben káromkodsz, vagy beszélsz kellemetlen, esetleg fájdalmas dolgokról az anyanyelveden, mint tanult nyelveken?

Csak szlovákul, magyarul és angolul szoktam káromkodni. Ez nagyrészt tudatos döntés, hiszen nagyon jól kell beszélni egy nyelvet ahhoz, hogy a helyzetnek és a lelki állapotunknak megfelelő szitokszót találjunk. Ez egy igen kényes része a nyelvnek, és nagyon bután tud hangzani, ha valaki rosszul használja ezeket a szavakat.

Érezted már valaha szükségét, hogy beszéd közben egy másik nyelvre válts, hogy könnyebben kifejezhess egy gondolatot? Volt olyan, hogy az anyanyelveden nem találtál megfelelő kifejezést?

Igen, de szerintem ez is tudatos és a gyakorlat hiánya okozza. Mikor Taiwanban éltem, az angol, a szlovák és a kínai keverékét használtuk a szlovák barátaimmal, mert főleg angolul és kínaiul beszéltünk, úgyhogy elkezdtük elfelejteni a szlovákot. Néha egész mondatok erejéig át kellett váltanom szlovákról angolra.

Milyen nyelven gondolkodsz? Mindig ugyanazt a nyelvet használod, vagy a helyzettől és tartozkodási helyedtől függ? Megesik, hogy a nyelvek összekeverednek a fejedben, vagy személyes jegyzetek írásakor (pl.: bevásárló lista, napló)?

Ez is főleg gyakorlás, megszokás kérdése. Azon a nyelven gondolkodom, amelyik a legkényelmesebb és legkevesebb akadályt vet fel. Leginkább angolul és szlovákul. Összekeverednek, de ez is tudatos. Amikor nem az, attól függ, melyik nyelven ugrik be először egy gondolat (azok közül a nyelvek közül, amiket éppen elég jól beszélek), vagy melyik nyelven találom meg a legmegfelelőbb kifejezést egy adott helyzetben. Ami az írást illeti, ha a címet angolul írom, akkor angolul is folytatom.

Egy olyan esetre emlékszem, amikor nem tudtam irányítani ezt a folyamatot: Magyarországon voltam és 5-6 év után először beszéltem magyarul. Egy angol barátommal voltam, aki megkérdezte tőlem, mit jelent az „oktatás” szó. Magyarul kezdtem el magyarázni neki, és csak 5-6 szó után tudtam megálljt parancsolni magamnak. Ez legalább hússzor megismétlődött, és még mindig nem tudom, mi okozhatta. Ettől az esettől eltekintve nem okoz problémát irányítani, melyik nyelvet használom.

Nehéz átváltani egyik nyelvről a másikra?

Nem okoz túl nagy nehézséget, de ez megint csak gyakorlat kérdése. Ha elég gyakorlatom van és összpontosítok, akár egyetlen mondat közben is többször nyelvet tudok váltani. De ezt csak szórakozásból csinálom, ha fel akarok vágni egy kicsit.

Általában nem okoz problémát váltani olyan nyelvek között, amiket nagyon jól beszélek, akkor sem, ha elég fáradt vagyok, bár akkor talán egy kicsivel tovább tart, de akkor általánosságban a beszéd is nehezebb. Egyedül akkor volt gondom ezzel, amikor egymáshoz nagyon hasonló nyelveket beszéltem, vagy sokáig nembeszéltem egy bizonyos nyelvet, például a magyart, ahogy már említettem is.

Érezted már úgy, hogy a gondolkodásmódodat is meg kellett változtatnod, hogy hozzáigazítsd egy adott nyelv „világnézetéhez”?

A kínainál előfordult, tudatosan. Ahogy már említettem, nem lehetek teljesen a „nyugati énem” kínaiul (de ez nem csak rám igaz), mert az a kultúrából adódóan félreértésekhez vezetne. Nem tudom, hogy tudat alatt volt-e már erre példa. Nehéz megmondani, mert még soha sem figyeltem meg ezt igazán.

A társadalom részének érzed magad, amikor egy olyan nyelvet használsz, amit a célnyelvi környezetben tanultál meg? Megváltoztatják a személyiséged az ilyen élmények?

Igen, de ez csak az olyan nyelvekkel van így, amiket kisgyermekként tanultam meg. Talán ez a gyermeki kultúra elsajátításával függhet össze. Úgy tartják, legbelül mindig gyerekek maradunk és a valódi személyiségünk csak a gyermeki énünk kivetülése, ahogy felnővünk. Ezért lehet, hogy mivel szlovákul, magyarul, angolul és németül tanultam meg gyerekként (0 és 12 éves korom között), ezeknek a nyelveknek a kultúrája él bennem, így a szlovák, amerikai, magyar és német társadalmak részének érzem magam.

Ami a nyelvek személyiségemre gyakorolt hatását illeti, biztosan van valamennyi, de elég nehéz lenne megmondani ennek mértékét; nehéz eldönteni hol a határ a személyiségem és a később felvett szokások között.

És végül, egyetértesz azzal, hogy a többnyelvűséged miatt „több világban” is élsz?

Nem is tudom. Talán egy „kívülállónak” így tűnhet, de számomra ez ugyanaz a világ, benne több, egymástól kissé különböző személyiségekkel, amelyek mind egyetlen alap személyiségben gyökereznek.

Az interjút Melinda Friesenhahn készítette.